Örömmel jelentem, hogy az emésztésem magára talált és eldugult a klotyónk :) . A vimes dobozt felejtsétek el, ugyanis a bajok forrása, hogy az egészségügyi papírt nem szabadna a WC-be dobni. Ezt elég nehezen dolgoztam fel és nem is értettem, hogy ki az a beteg elme, aki képes egész nap a csokis papírokkal egy légtéreben tartózkodni, még ha az valamiféle kukában is landol. Ekkor nyert értelmet az-az eszköz, aminek funkciója már a katari reptér óta rejtély volt számunkra, de léptem nyomon elkísért. Az angol porceláncsésze mellett rendszeresítve van egy kis zuhanyrózsa, amiből relatíve nagy nyomású vizet lehet előcsalni. Mivel nem találtam WC kefét, ezért gondoltam, hogy ezzel kell eltüntetni a féknyomokat, de van egy fontosabb szerepe is. Szóval az ember dolga végeztével megkínálja magát a tűzoltófecskendővel és a beavatkozást követően akár ki is hajózhat az illemhely fogságából. :) 

Na erről ennyit, váltsunk témát és jöjjön egy kis gasztronómia. :)  Az ételek 3 jellemzője - fűszeres, csípős, édes - sokszor egyszerre van jelen az esetenként banánlevélen - fertőtlenítő hatása miatt kedvelt - tálalt finomságoknál. Első blikkre kulináris utazásnak is tűnhet ez a thai kirándulás, de a magyar konyhának továbbra sincs párja. 

Megérkezésünkkor kaptam egy jó tanácsot: "Ha éhes vagy ne kísérletezz". Na ezt mintha nem is hallottam volna, és hosszas "mit is együnk?" tanakodás után bevállaltam egy tarisznyarákot. A jégágyon nem tűnt olyan kicsinek, de "hogy szabadítsuk meg a páncéljától?" kérdés kicsit aggasztott, de majd adja magát - gondoltam és hátradőlve a következő dalt dúdolva vártam a vacsorát:

Megérkezett a Rozsdás Rákolló Restaurantból Rákuram - na lássuk. Gondoltam a nagy páncél alatt rengeteg finom rákhús lesz, de nem így volt. A lábacskáiból, ollócskáiból kellett kiimádkoznom azt a kevéske de fenséges húst, amivel csillapítani akartam farkas éhségemet. Persze titán keménységű páncélzat borította ezeket a végtagokat, feszítővas meg nem volt hozzá csak villa és egy kanál. Verejtékmirigyeim ismét rendesen dolgoztak. Azóta persze kiokosodtam, hogy is kell helyesen felnyitni ezeket a dolgokat, de akkor ... szotyival előbb jóllaktam volna, de mire végeztem a rákkal komolyan elmúlt az éhségérzetem is - lehet, hogy besegített az is, hogy Barbi meghagyott egy fél adag sült tintahal tálat ill. papaya salátát :) . Egy szónak is száz a vége, ha rám hallgattok, éhesen nem kísérleteztek! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.