Ha az ember fia Thaiföldön jár, akkor mindenképpen ki kell próbálni a hetedhétországon is túl, ahol a thai király az úr... híres masszázst - gondoltuk. Szerencsére nekünk nem kellett vakon válogatni a megszámlálhatatlan lehetőségek közül, mert ebben is segítségünkre volt az a kedves, nyugdíjas párocska, akikről már korábban is tettem említést, ők a mi élő lonely planetes útikönyvünk. A legtöbb szalon, ill. tengerparti masszírozós ráállt a turistasimogató masszírozásra, ami össze sem hasonlítható az igazi, mindjárt beszarsz úgy fáj masszírozásokkal, de szerencsére a mi kis nyuggereink tudták, hol van a tuti. :) Ellátogattunk hát Nathon városkába - anno ide érkeztünk hajóval a szigetre -, ahol egy letűnt korok emlékeit idéző szalon várta, hogy igénybe vegyük szolgáltatásait. A hely legalább 10 különböző masszázst kínált, aminek az árai kicsit elmaradtak az amúgy sem túl drága átlagtól - 180 THB ca. 1400 Ft/óra -tól. Papucs illedelmesen leugrott a lábunkról a bejárat előtt, mert nekünk néhány turistával ellentétben volt gyerekszobánk, majd szépen helyet foglaltunk és elfogyasztottuk a felszolgált italt és halk zene kíséretében ráhangolódtunk a lábmasszázsra - a tradicionális thai és lábmasszázs a két legalapabb lehetőség. Ejtsünk pár szót a személyzetről is. Két hölgy, egy férfi kinézetű ladyboy és egy nőnek öltözött, de férfinek is csúnya ladyboy fogadott minket. Utóbbi 50-es éveit taposhatta már, hosszú haja, rúzsos szája, zoknikkal helyettesített mellei és szálkás felsőteste nem mindennapi látványt nyújtott az oda látogatónak. A bal vállát egy bika koponyát ábrázoló tetoválás ékesítette, alatta pedig egy MAN felirat volt látható. Gondolom azt mondanom sem kell, hogy én voltam a szerencsés, akit kiválasztott a sors, vagy tán a MANus. Többiek mondták, hogy nagyon jó keze van, nem fogom elfelejteni - hát ebben igazuk is lett. :) Szóval elkezdődött a lábmasszázs, szépen megmosták, bebalzsamozták a lábunkat, aztán hajrá. Egy ilyen lábmasszázs nem csak a talp, mint főalkatrész masszírozását jelenti, hanem a lábujjaktól a combokon át, a karokkal és vállal bezárólag full service van. Meg kell hagyni tényleg erős kézzel áldotta meg emberemet az a jóságos Buddha, Isten áldja őt is. :) Az első emlékezetes mozzanata a mesternek, amikor a lábujjaimat kirántotta, majd mindegyiket egyesével befogta, mint egy satu és hüvelykujjával valamint testsúlyával ujjirányú erőt fejtett ki. Persze volt itt sok minden, amit nem is tudok visszaadni, de a combmasszázst nem tudom feledni. A comb belső felén, ágyék környékén elszorítják több másodpercre az ember ütőerét. Na ennél a résznél, mintha néha eltévedt volna emberünk keze és olyan terület érintett, amihez ember fia nem érhet. :) Kicsit furcsán viseltem, de gondoltam ez biztos ezzel jár, mint később megtudtam nem feltétlen. Az egy órás masszázs lassan a véget ért, majd ittunk még egy kis teát és teljesen felfrissülve angolosan távoztunk. Egy hét elteltével ismét ellátogattunk ide, hogy kipróbáljuk a tradicionális thai masszázst. Láss csodát, engem megint kiválasztott a sors és a MANus. Vízszintbe helyeztek minket és megkezdődött. Persze volt ismét néhány fogás, aminél majdnem beszartunk, de a legérdekesebb rész megint az a bizonyos ütőér elszorítás volt. Hát a múltkori semmi sem volt ehhez képest, mondanom sem kell, hogy többször is tiltott területre tévedt kiszemelőm és valahogy eléggé elnyújtotta ezt a részt. Barbinál a szomszéd ágyon ezt hamarabb letudták. Gondoltam, hogy valahogy így rendezem a dolgot:

de végül hagytam, had legyen egy jó napja, ha nagyon akarom rá lehet fogni, hogy véletlen volt. :) A végén csináltattunk egy közös fotót, örök emlékül szolgálva eme gyönyörteli perceknek.
Kipróbáltunk egy másik helyet Lamai városában, ami mások tapasztalatai szerint szintén jó besorolást kapott. A cég logója egy elefánt, ezért csak elefántos masszázsnak hívtuk. Itt is kipróbáltuk a láb és thai masszázsokat. A szolgáltatás minősége szintén szuper volt, mindenféle kellemetlen részt mellőzve. Szóval bátran tudom ajánlani.
Egyébként az ember megválogathatja a masszírozóját, ha valamelyik nem szimpatikus, feltéve, ha sikerül szót érteni velük - Nathonban valami félresiklott. :)

Ha már thai szolgáltatóipar, akkor itt egy másik műfaj is, amit volt szerencsém kipróbálni. Az apartmanba vezető úton hamar figyelmesek lettünk egy szabadtéri, öreg, de jó állapotú fodrász székre. A székhez tartozott egy mester ember is, akit egyik nap meglátogattam. Gedeon nem volt eleresztve munkával, legalább is, mi kevésszer láttuk tevékenykedni. Így volt ez akkor is, amikor beköszöntem a kis apartmanja sötétjébe, ahol egy földön alvó gyerek fogadott - úgy vettem észre, hogy a legtöbb thai házban nincs túl sok bútor és javarészt az emberek a földön ücsörögnek, alszanak -, majd előkerült az 50 körüli hajszobrász Barcelona mezben. Leültetett, beállította a széket, előszedte kis szerszámait, majd szépen megfésült és gondosan púderrel felvitt valami jelölést a hajamra - gondoltam, megjelölte, hogy meddig kell felnyírni. Előre jeleztem, hogy csak keveset vágjon belőle, mielőtt valami delta force-os frizut csinál, mint amilyet ő maga is viselt. Persze erre nem mutatott semmilyen reakciót, nem tudom, hogy megértettük -e egymást, de ő nem kérdezett semmit. Kíváncsian vártam, hogy milyen frizkót csinál. :) Járt a kezében az olló, berregett a hajvágó, forgott velem a szék, szóval minden ment maga útján. Nagyon alaposan, nem kapkodva végezte a dolgát. Hajvágást követően, testbeszéddel megkérdezte, hogy borotválást is kérek -e? Gondoltam miért ne, ha már itt vagyok. Szike, hab, pamacs elő én vízszintbe és már ecsetelte is az arcomat. Kicsit sajnáltam, hogy levágta a pajeszomat, de Barbi szerint az új séróhoz nem passzolt volna. Természetesen a borotválás is a legnagyobb precizitással történt, még a fülcimpámról, ill. a fülem pereméről is leborotvált mindent, pedig nem vagyok egy szőrös fülű. Borotválás végeztével egy nedves, férfias illatú törölközővel végigtörölte arcomat, fejemet, füleimet, majd egy kis arcszesz és egy kis fej- vállmasszázs. 10 évet fiatalodtam a közel egy órás művelet végére, kicsit thai beütésű hajviseletemnek és borostamentes arcomnak hála. Barbi lelkesen megörökítette az eseményeket, hát íme.

Ko Phangan
Áthajóztunk a szomszéd, teliholdas bulikról - full moon party - közismert szigetre, amit jóval kevesebb turista látogat, mint Samuit. A bulikat leszámítva ez egy csöndes, inkább természeti szépségekben gazdag szigetecske. A sziget jóval lassabb ritmust diktált, mint a testvére, pedig ott sem kapkodnak az emberek. Azon nem szabad meglepődni, hogy a rengeteg kóbor kutya közül néhány az úttesten tér pihenőre és nem zavartatja magát, ha jármű közeledik, majd kikerüli, ha akarja. Motorunkat komp hiányában nem tudtuk hozni, ezért béreltünk egyet, hogy felfedezzük a szigetet. Az észak-nyugati csücsökben találtunk egy strandot, ahol keskeny homokpad köti össze Ko Phangant egy kicsi szigetecskével. Klassz strand volt. Még nem tudtuk, hol alszunk az este, megtehettük volna a fent említett strand által kínált bungalók valamelyikében - itt volt pár, amit ingyen is birtokba vehettünk volna -, de továbbálltunk. Lassan ránk esteledett, megéheztünk, ezért megálltunk egy all you can eat -et kínáló helyen, ahol az asztal közepén begyújtották a kazánt, aminek a tetejére rakott süveg formájú szerkezeten megsütögettük a svédasztalról kiválasztott ételeket - javarészt tengeri herkentyűket. Jóllakottan irány gyorsan valami szállásra, amiből bőven volt kínálat, csak legyen pénze az embernek. A vacsorát kínáló helyen, az üzemeltető hölgy kérésünkre ajánlott egy olcsó apartmant, amit meglátva inkább betértünk egy korábban az ára miatt nem nyerőbe. :) A tengerparti komplexumhoz tartozott 2 medence is, amit éjszak kipróbáltunk, valamint reggeli az árban. A mi szobánk nem volt éppen tengerparti, de így fele annyiból kijöttünk és kényelmes volt. Reggel továbbhajtottunk és felfedeztük a sziget észak-keleti részét is. Itt még szebb, hegyvidékibb részeken motoroztunk. Egy kilátóhoz felfele menet, a bicikli út szélességű aszfalton szembetalálkoztunk egy hatalmas gyíkkal - kb. 1 méter hosszú volt. Mire lefényképeztük sajnos elfordult és eliszkolt. Lassan elindultunk vissza a hajóhoz és visszatértünk Ko Samuira. Napjaink meg voltak számlálva, hogy továbbinduljunk Malajzián keresztül Indonéziába. Eme bejegyzést is már ott gépelem :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.