Indonézia - Irány Bali

2014.10.05. 20:18

Termia kasih Lombok, avagy köszönöm Lombok. Eljött az idő, hogy továbbálljunk, és ellátogassunk Balira. Szedtük volna sátorfánkat, de apartmanban laktunk, így hát csak továbbálltunk.

Bali előtt még álljunk meg egy szóra, mint ahogy mi is megálltunk egy kis víz alatti showra a GILI-szigeteken. Maga a szó gátat jelent a google fordító szerint és ha próbálnék magyarázatot találni az elnevezésre, akkor a kialakult korall zátonyok alkotta élővilágot nevezném meg gátnak, amik megtörik a nyílt víz robajló, romboló, mindjárt beszarsz hullámait. Több Gili-sziget is van többek között Lombok környékén is, de ha turista + Gili akkor  az észak-nyugati csücsökre kell gondolnunk, ami 10 perces hajókázást jelent. A mi választottunk a legkisebb fivér volt - Gili Air - a triumvirátusból. Motoros jármű nem teheti be a kerekét Gilikre, marad hát a lovaskocsi, bicó, illetve az általunk is preferált lábbusz, ami mindig időben jött és egy óra alatt körbe is vitt volna a szigeten, ha nem vagyunk hozzá lusták. Ez egy igazi lazulós hely, sok tenni, venni való nincs itt, de amit a vízfelszín rejt az maga a KORALL, írhatnám azt is hogy a CSODA, de úgy is mindenki azt várta. :) Tengerre Tata - és már hajónk hasított is velünk a legjobb merülős helyek felé. Gili Meno körül voltak a megállóink. Mit mondjak, azért érdekes érzés, amikor a nagy büdös óceánban hánykolódó teknőn azt mondják, hogy ugorj, itt vagyunk - szerencsére a sziget látóhatáron belül. Hát beugrottunk, alattunk biztos volt egy tízes, hátra jobbnak láttam, ha nem nézek, előre meg a szigetet körülölelő korall. Mivel rendesen beszartunk, így nem jöttek olyan halak a közelünkbe, amiket nem szerettünk volna, mert ők más jellegű szagokra buknak. :) Idővel megszoktuk ezt a közeget és a korall felé úszva egyre barátságosabbá vált az alattunk, körülöttünk elterülő világ. Mesébe illő színek, halak, élőlények mindenütt és egyszer csak felbukkant Ő, neve legyen Ernő, a kimért és zavartalan óriásteknős. Ernő ügyet sem vetett ránk, már lehet, hogy látott ilyet, de nekünk még új volt a találkozás, ezért szerettünk volna egy kicsit vele úszni, megérinteni, azt csinálni amit ő. Hamarosan ez mind teljesült is, de abba a tengeri hínárba nem voltam hajlandó beleharapni, amiből falatozott, így elváltak útjaink.

Egy éjszakát töltöttünk Gili Air-en, majd másnap délelőtt ismét hajóra szálltunk és már száguldottunk is a szomszéd Balira. Gyorshajóval mentünk, ami annyit jelent, hogy cirka 1,5 óra alatt tettük meg a 30-40 km-es utat, és minden egyes hullámcsapás, ami odavágott a hajótestnek érezhető volt az emberi testnek is. Balitól nem szabad csodaszép strandokat várni, mert különben csalódik az ember, de rengeteg szépséget rejt a sziget, a maga árnyoldalával együtt. Következő megállónk Amed városka. Szállásadónk pont a kikötőben tevékenykedett, mert az általunk választott transzfer vállalatnál dolgozott. Nyoman rendes tagnak tűnt, de mindig a nyomunkban volt, lehet, hogy innen jött a neve is. :) Olyan nem volt a szigeten, amit rajta keresztül nem tudtunk volna megvenni. Hamar rádöbbentünk, hogy ez Bali. Mindenki pénzt akar, még ha csak pár száz forintos tételekről is van szó, de 5 millióan laknak a szigeten, és valaki már másodszor állt sorban. Fizetsz itt mindenért: ha rád néz a zseka, ha bemész egy templomba, ha ledőlsz egy napágyra, ha valahol megállsz a motorral. Félreértés ne essék, Lombokon is fizettünk itt-ott, ezért, meg azért mindenféle bizonylat nélkül, miközben a helyieknek nem kellett, de Balin nagyüzem ment - vagy csak elfogyott a türelmünk?

Bali az Istenek és démonok szigete, a lakosság túlnyomó része hindu. Az itt élő emberek jóval vallásosabbnak tűnnek, mint a muszlim lombokiak. Rendezettebb, tisztább és infrastruktúrája is jóval fejlettebb szomszédjánál. Az embert kevésbé bámulják meg a helyiek, ez inkább a kis eldugott falvakban jellemző. A sziget tele van templomokkal, rizsteraszokkal - fehér, vörös és fekete rizst termesztenek -, ügyes kezű kézműves emberekkel. Itt is akad egy-két hegy a füstölős fajtából. Amed és környéke jó búvárkodási lehetőséget kínálnak, van itt hajóroncs, meg korall is, de Gili nyomába sem érhet -e téren. Népszerű strandok Kuta és környékén találhatók a déli csücsökben, de ezek inkább a szörfözők paradicsoma.


Ajánlatos kiváltani a nemzetközi jogosítványt, mert a rend őrei üzletszerűen teszik a dolgukat. Korábbi jó tanácsot megfogadva, mindig elrejtettük a pénzünket és pénztárcánkban csak pár száz forintnak megfelelő összeget tartottunk. Ez be is vállt egy rendőrségi ellenőrzéskor, amikor a helyiek csak simán visszaintegettek a fakabátnak a leintő jelzésre, de gondolom, ha mi is így teszünk, akkor első számú közellenséggé válhattunk volna a szigeten, tehát megálltunk. Tudtam én, hogy nem nemzetközi a jogsim, de azért mutogattam rajta az EU-s zászlót, de nem hatotta meg őket. Félrehívtak, mondták, hogy nem kell félni, ők azért vannak, hogy segítsenek. Mivel látszólag nem volt túl sok pénz nálam, így negyed óra alkudozás után, azzal is beérték. :)

Nem volt ez sok, ill. felhívták rá a figyelmünket, hogy Balin vigyázni kell a rendőrökkel, de most üljünk otthon, akkor soha nem tudom elkölteni azt amit odavittem. Ez az egész közjáték arra volt jó, hogy utána egy fél napot ezen dühöngjünk és legközelebb, amikor motorra ülünk ez motoszkáljon a fejünkben. Természetesen Thaiföldön sem érvényes a magyar jogsink, de senkit nem érdekel, amikor óvodás gyerek motoroznak, motorozás közben telefonálnak, vagy gyermeküket szoptatják harmadikként a járművön. Te viszed oda a pénzt, azért mert jól akarod érezni magad és ennyi. Lombokon a piros lámpánál egy arra járó rendőr megkérdezi, hogy merre megyünk, majd útbaigazít és mutatja, hogy nyugodtan fordulhatunk kis ívben balra a piros ellenére, mint ahogy a legtöbb helyi is teszi.

Rengeteg szépet láttunk, de az állandó küzdés a pénz körül, a felkínált ár felére, harmadára alkudása, a pénzek rejtegetése beárnyékolta a szép pillanatokat. Tudtuk, hogy ez így lesz és nem is szabad ezeket komolyan venni, de egy idő után besokall az ember. Jó Nyomanunk is 25% -kal többet akart a szállásért, mint a netes ár, de résen voltunk. 

A bejegyzés trackback címe:

https://szajmonmondjairanyavilag.blog.hu/api/trackback/id/tr846686427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása