Jó reggelit mindenkinek, az érzékeny gyomrúak csak óvatosan! :) Jelentem a pálinka egyenértékem kevésnek bizonyult, szóval gondoltam most tutira megyek: gyógyszer, lekísérve egy pálesszel, majd egy korty aktivátor - ez olyasmi, mint a csodaturmix az Asterixből, mindenre jó. Olyan íze van, hogy a gantanamoi foglyok önként jelentkeztek a büntetőtáborba, csak ne kelljen többet inniuk, egyébként nem mondhatom el honnan van, mert a végén Barbiéknál büntetésből súrolhatom a padlót. :)

Nézzük is mit adnak reggelire a vendéglátóink... Barbi diétára fogott, szóval nekem nem sok mindent. Lehet, hogy marad az aktivátor? 

Itt az idő, hogy elhagyjuk a hotelt és elbotorkáljunk a reptérről a reptérre. Hoteltől a transzferbuszunk visszavitt a pár kilométerre fekvő nemzetközi légikikötőbe - Suvarnabhumi -, ahova előző nap érkeztünk. Könnyes búcsú a sofőrtől, majd transzfer busz keresgélés Don Muang légibázisra - 2. reptere Bangkoknak. Hamar megtanultuk, hogy amit elsőre mondanak, az nem biztos, hogy úgy is van - részben köszönhető annak, hogy úgy csinálnak, mintha értenék a kérdést, akkor is, ha ez nem így van és adnak rossz információt -, ezért többször kellett informálódni, hogy jó helyre kerüljünk. Felzúgtak a turbinák és elindult buszunk is.

Feltűnt ami későbbiekben bizonyosságot is nyert, hogy pl. Németországban korábban közlekedési kultúrának nevezett fogalom nem állja meg a helyét, mert az csak szabály alapú közlekedés, amíg ami itt van az fekszik kultúrális alapokon. Az emberek érzésre közlekednek, szabályokat nem ismernek, ha van 3 sáv az autópályán kiegészítve egy fél leállósávval, akkor az már alkalmas a 4 sávos folyamatos közlekedésre. Ha az ember szeretne kikanyarodni egy főútra és keresztező forgalomból villant valaki, akkor az azt jelenti, hogy nem fog beengedni. :) Később rájöttem, hogy miért hasznos, ha egy robogón 3 ember is utazik - a középső tudja tartani az esernyőt. Robogóval előznek jobbról, balról is akár egy időben egyazon sávban. 

A buszon egy aranyos thai kislány szórakoztatott minket, megkínált rágóval. Fejemben gyorsan végigpörgettem a cukros kislányokról szóló bejegyzéseket, az eredmény negatív lett, így hát elfogadtam. Megérkezés,csomagfeladás, biztonsági ellenőrzés - jóval elmaradt a megszokott, esetenként (ha kezdő motozóról van szó) intim zónáig kiterjedő európai vizsgálattól.  De mit keresünk már megint egy reptéren, amikor csak tegnap érkeztünk? Úgy alakult, hogy az ország bebarangolása helyett - majd leközelebb -, egy szigetcsoport megismerését tűztük ki célul.Van pár népszerű sziget, mint Phuket, ahol fürtökbe csüngenek a turisták, az ember motorral sem tud leparkolni, a vendéglátósok két kézzel rángatják be a turistákat az éttermekbe. Ez nem hiányzott, irány a kevésbé felfedezettnek mondott Ko Samui, Ko Tao, Ko Phangan... Szóval Surat Thaniba szállt le a gépünk, ahonnan busszal, majd hajóval átjutottunk Ko Samuira. Szállásunk pár kilométerre a parttól a sziget belseje felé Lamai városában található. Az apartmanunk a dzsungellel határos, kókuszdió hullik a fákról, majom visít az udvaron, gyíkok szaladgálnak a tetőn - van egy a lakásban is, Charli névre hallgat - szóval a szokásos.

Sok a duma, jöjjön pár kép, a kronológiát most hagyjuk:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.